Nos... mi is volt a kiváltó ok? Egyszerű... elégedetlen voltam az életemmel. Nem tudom megmagyarázni miért. Kimagaslóan magas fizetésem volt a magyarországi viszonylatokhoz mérve. 500e+ nettó. 29 éves vagyok, gimnáziumi végzettséggel.
Főiskolára jártam, de ott hagytam, mert hittem benne, hogy fontosabb, hogy szakmai tapasztalatom legyen, mint hogy egy papírom arról, hogy elvégeztem egy intézményt, ahol 5-10 de akár 20 éves technológiákat tanítanak.
Nem értettem és nem értem mit bizonyít az? Voltak évfolyamtársaim, akik végig puskázták az egész főiskolai éveiket és már meg is kapták a diplomájukat.

Szóval miért is voltam elégedetlen? Mert úgy éreztem, hogy ennél többre vagyok hivatott. Nem hittem el, hogy itt a vége, hogy "csak" ennyit értem el. Az is lehet, hogy csak félek megállapodni. Ki tudja, ha még én sem? :). Tippre: azt hiszi az ember, hogy havonta 500e forint megváltoztatja az életét hirtelen. Hát hosszú távon igen, rövid távon sajnos nem. Én pedig az egyik legtürelmetlenebb ember vagyok a Földön. Gyerekkoromban is mindig azzal baszogattak, hogy sajtkukac van a seggemben, mert nem tudtam egy helyben megmaradni pár percnél tovább.
Nos 500e havonta min változtat? Nem kell aggódni a boltban, az ember tudja fizetni a számláit, tud félretenni és szórakozni is. Az ilyen ember Magyarországon már gazdagnak számít. Szerintem ez szomorú, hisz számomra a gazdag azt jelenti, hogy zsebből megvesz egy vadonatúj mittomén Ferrarit, vagy akár csak egy kimaxolt Apple iMac-et és ezzel a kiadással nem inog meg az anyagi helyzete. Erre vágynék? Ha nem is az előzőre, de az utóbbira biztos. Visszatérve az 500e-hez. Ilyen fizetéssel ha az ember biztosra akar menni, akkor maximum egy 6-7 éves prémium autót vásárol. Én ezt tettem. Itt is bőven voltak kompromisszumok, amiket azért is volt nehéz elfogadni, mert hát én ugye GAZDAG vagyok ilyen fizetéssel. Mondom... lehet bennem van a hiba.

9 és fél éve élek jelenlegi párommal. Már igent mondott, de még az esküvő maga nem történt meg, mert egyikünk sem találja fontosnak. Mindig csak halogatjuk. Plusz nem is láttunk az otthoni környezetből jó példákat sajnos.

Hogy a tárgyra térjek, az egész úgy kezdődött, hogy egy bankban voltam rendszergazda, aminek voltak jó és rossz oldalai. Jó volt, amikor volt mit csinálni, projekten dolgozni, rossz volt, amikor üzemeltetni kellett. Jött egy lehetőség, hogy elmehetek ügyfélszolgálati mérnöknek, ahol nem egy cégnek, hanem több cégnek dolgoznék. Storage-okkal kellett foglalkozni, hurrá, remek tanulási lehetőség.
A cég fizette a teljes képzésem és akkor azt hittem, hogy ezzel jól fogok járni. Már akkor is gondolkoztam, hogy külföldre költözöm, ergó jól fognak jönni még a kézpések külföldön is. Talán könnyebben kapok állást, ha egy világcég elismert képesítéseit megszerzem. (Érdekes, hogy ezzel egyet értettem, a diplomával nem... no mindegy)

Kiderült viszont, hogy a munka unalmas. Előre meghatározott procedúrákat követve kell végrehajtani a megadott pontokat, 0 gondolkodás, 0 kreativitás => számomra 0 kihívás. Nem éreztem jól magam, hiába a tuti fizetés. Önmagában nem kompenzált, hisz ugyanúgy kompromisszumokat kellett kötnöm, ugyanúgy használt autót kellett vásárolnom, ugyanúgy nem tudtam megvenni még hitelre sem egy nagyobb újépítésű lakást, függetlenül attól, hogy az árak a béka segge alatt voltak. Amit én szerettem volna, az egy tetőteraszos 2 szobás lakás. Ezek a fajta lakások 35m+-tól indulnak. Haha... szóval jó fizetés ide vagy oda, nem változott jelentősen az életszinvonalam. Előtte sem volt gondom a kajával, számlákkal és a hétköznapi embereknek gondot okozó kiadásokkal. 

Itt jött a baj. Elterveztem ugyanis, hogy 2 éven belül kiköltözöm Kanadába. Ott angolul beszélnek és a jó oldalon közlekednek az autók. Beiratkoztam egy fősulira (hahaha), távoktatás 2 éves képzés, nem is ad diplomát, de 5 pont helyett 19-et kaptam volna a work permit elbírálásánál erre a végzettségre. (diploma esetén 23 lett volna, ha jól emlékszem).
Elkezdtem csinálni szeptemberben, bár nagyon nem volt kedvem.
Volt egy lehetőség a cégen belül, hogy lehet menni oktatni külföldre. Huha, ez jónak tünt... a beszélőkém hihetetlen mód túlfejlett, nem nagyon tudom befogni a pofám (sokszor okoz nekem ez kellemetlenségeket). Gyarkorolhatom az angol tudásom és még plusz pénz is csurran. No talán ez jó lesz.

Jelentkeztem is, hogy én mennék. Belementek nagy nehezen, hogy plusz pénzt is kapjak érte. Jött viszont a bonyodalom. Első oktatás nem az én nevemben történik, hanem a kollégám nevében. Huha, hát mondom ha ebből nem lesz gond akkor jól van.
Fontos info még, hogy olyan technológiát kellett oktatni, amit én még soha nem használtam. Storage az is, de másik gyártó, még életemben nem láttam, csak hallottam róla. Mindegy... menni fog, gondoltam én. Volt két kötelező vizsga, azokra tanultam, sikerültek is. Hivatalosan elismert NetApp adminisztrátorrá váltam ezáltal :). (persze szakmai tapasztalat nélkül ...:)
Természetesen a cég úgy adott el engem, mint ha már 5 éve oktatnék és már több éves tapasztalatom lenne NetAppból. Aki nem mozog ilyen körökben, annak elárulom, ez megszokott dolog Magyarországon.
Nos eljött az első oktatási nap és leutaztunk a kollégámmal, akinek a nevében tartottam az oktatást. Megkértem, hogy csinálja Ő az első modult, hogy lássam, hogy mennek a dolgok. Megtartotta, mondtam is magamban, hogy "Hát ez simááán menni fog nekem". Kiálltam 11 ismeretlen ember elé, akiknek nem mondhattam, el hogy mi is a szitu, kezdő vagyok, stb... Elkezdtem az oktatást, 3. dia után már olvasni sem tudtam és beszélni sem. Teljes fagyás. Megkértem gyorsan a kollegámat, hogy folytassa. Rájöttem, nem nekem való ez az oktatás. Így mondtam a cégnek, hogy nekem ez nem fog menni. Mire a fönököm - akivel elötte többször volt konfliktusom, mert szerintem nagyon nem alkalmas a pozíciójára és ezt többször próbáltam tudtára is adni - berágott rám és beállította az ügyvezetőnek, hogy én válogatok a munkák között, ami alapján úgy döntöttek, hogy megkérnek, távozzak a cégtől.
Elfogadtam, mert nem szerettem a munkát, nem voltam jóban a fönökkel sem. Másnap kiderült, hogy már meg is van a helyemre az ember :). Így már minden világos lett, ugyanis a többiek és én sem értettem, hogy miért raktak ki, hisz előtte nem volt panasz a munkámra.

Folyt. köv.